Induló csoportok
Önismereti pszichodráma csoport
Mi a pszichodráma?
Az alaposan kidolgozott feltáró és tüneti csoportos pszichoterápiás módszer, mely mögött ősi emberi tulajdonság a játékosság és a cselekvő átélés rejlik. Gondolati és érzelmi szinten tudatosít, fizikai szintű átéléssel.
A pszichodráma szó hallatán ne gondoljunk rögtön valamilyen súlyos, tragikus, komoly helyzetre, hiszen maga a dráma (eredete: görög: dran=cselekedni ige) szó eredetileg cselekvést jelent. Maga a dráma mint műfaj lehet vígjáték is, tragédia is, de a középpontjában a dialógusokra épülő cselekvés áll. Itt a pszichodrámában. a „lélek színpadán” a lelki történéseket állítjuk „színpadra”.
A pszichodrámában kézzelfoghatóvá és láthatóvá tesszük személyes élményeinket, környezetünk problémáit vagy akár a lét nagy kérdéseit. A pszichodráma csoportban meghatározott dramaturgia szerint megy a „játék”, az interakció, melyet a csoporttagok közösen alakítanak. A játszó és a néző ugyanaz, vagyis a játszóból válhat néző, a nézőből válhat „szereplő”.
A pszichodramatikus módszer az embert a személyes külső és belső történései által, az ő társas közegével kölcsönhatásban vizsgálja, ez teszi lehetővé, hogy az egyént a társas folyamataiban jobban megértsük.
A pszichodráma csoportban biztonságos helyen kipróbálhatunk új készségeket, tulajdonságokat, vagy akár új helyzeteket is, amelyeket eddig nem mertünk. Ezeken a csoportokon lehetőségünk van többet megtudni magunkról, jobban tisztában lenni értékeinkkel, jobban eligazodni saját gondolatainkban, érzéseinkben.
A csoportüléseken a helyzeteket, konfliktusokat, elképzeléseket, fantáziákat meghatározott dramaturgia szerint dráma-játékká alakítjuk át. Ennek az a célja, hogy az érzelmi élmény, gondolat és a cselekvés együttese használható, élő tapasztalattá álljon össze, ami lehetővé teszi a hozzáállás és a viselkedés megváltoztatását.
A pszichodráma története
A pszichodráma kialakulása Jakob Levy Moreno nevéhez fűződik. Moreno az 1900-as évek elején Bécsben élt, és sokat időzött játszótereken, parkokban, ahol a gyerekek játékát figyelte, majd meséket mesélt és játszatott el velük. Így emlékszik vissza a kezdetekre:” Kedvenc időtöltésem volt, hogy leültem Bécs valamelyik kertjében egy fa tövéhez és hagytam, hogy a gyerekek körém gyűljenek és meséltem nekik. A mese legfontosabb része az volt, hogy ülök egy fa tövében, mint egy mesebeli lény és úgy gyűlnek körém a gyerekek, mintha mágikus erőm volna és mintha a környezetük szürkeségéből a mesék földjére lépnének.”
Később megalakította a Rögtönzések színházát, ahol az ember játékösztönével kezdett foglalkozni. Ekkor fejlesztette ki szerepelméletét, amely szoros kapcsolatban áll személyiségelméleti és fejlődéselmélet felfogásával. Moreno szerint a személyiség azokból a szerepekből épül fel, amelyeket az illető az élete során végigjátszott (pl. fia, lánya valakinek, apa, anya, dolgozó ember, férj, feleség, barát, stb). A szerepek az ember élete során folyamatosan változnak, átrendeződnek, bővülnek. Fejlődéselmélete szerint a személyiség a szerepek fejlődésén keresztül alakul ki.
A pszichodráma módszerét 1925-ben rakta le, majd Amerikába emigrálása után továbbfejlesztette a szociometria, csoportpszichoterápia módszereivel együtt. A terápiás színházban találta meg végleges formáját. Követői szerte a világban elterjesztették és továbbfejlesztették a módszert. A magyarországi pszichodráma a német pszichodramatikusok közvetítésével került ide az 1970-es években és Mérei Ferenc nevéhez fűződik.
A pszichodráma két alapfogalma: kreativitás és spontaneitás. A kreativitás az embernek az alkotótevékenységre a valóság alakítására vonatkozó képessége, nem csak művészeti alkotótevékenységet értünk alatta, hanem ahogy az emberben felmerülő igényt cselekvésben valósítja meg. A spontaneitás „új helyzetekre adott adekvát reakció, vagy régi helyzetekre adott új reakció”. Az ember kezdeti viselkedése teljesen spontán, ez később a fizikai és szociális környezet hatására teljesen beszűkül. A pszichodrámában azzal foglalkozunk, hogy a spontaneitás igazi alkotótevékenységhez vezessen, a beszűkülést tágítsuk, és szerepeinkben harmonikusan tudjunk létezni.
Miért jó pszichodráma csoportba járni?
- a csoport ereje adja a módszer különlegességét
- biztonságos környezetben kaphatsz visszajelzést magadról
- láthatóvá válik számodra az is, ahogyan mások látnak és ennek megélése által nőni fog az önismereted
- megértő, bizalmi közegben tudod kipróbálni magad különböző helyzetekben
- a párkapcsolati, családi, munkahelyi problémádra külső szemszögből is rá tudsz nézni
- meg tudsz szabadulni a félelmeidtől
- rájöhetsz milyen bízni az emberekben
- átélheted, hogy nem vagy egyedül önértékelési problémáiddal vagy önbizalomhiánnyoddal
- a csoportfolyamat végére határozottabb és magabiztosabb leszel
- a csoport kiinduló pont lehet, hogy kialakíts egy harmonikusabb, teljesebb és szabadabb életet.
Mi történik egy pszichodráma csoportban?
A pszichodrámához nem szükséges semmilyen előképzettség, színészi tudás sem.
A témát mindig a csoport és az ebben lévő tagok egyéni dinamikái határozzák meg.
A csoportalkalmak fázisai:
Az ülés mindig úgynevezett rámelegedéssel kezdődik, ami az egyének spontán és intuitív megnyilvánulásai.
Ugyanakkor a közösségi élmény elősegíti az egyének biztonságérzetét, ami megágyaz az aznapi témáknak. A rámelegedést az adott napra a csoportvezetők irányítják különböző játékokkal, imaginációval, gyakorlatokkal.
A második fázis maga a játék.
Ez lehet egy csoportjáték, amely az aznapi témákból „buggyan” elő, avagy úgynevezett protagonista játék. A protagonista az a csoporttag, aki az adott napon, hoz egy saját témát, amelyet szeretne megérteni, megvizsgálni, tudatosítani, vagyis „dolgozni” vele. A csoporttagok támogatják a protagonistát, mely által biztonságos légkör alakul ki. A protagonista hozza a témát, a csoportvezető pedig a pszichodráma eszközeivel vezeti, „rendezi” a protagonista játékát. A protagonista ilyenkor mind érzelmileg, mind fizikailag bevonodódik a játékba, és a különböző spontán akciók végrehajtása mentén érzelmi és gondolati belátásokra, felismerésekre jut. A csoport tagjai lehetnek nézők, illetve a protagonista játékának szereplői is.
A harmadik fázis az integráció
Attól függően, hogy csoportjáték, vagy protagonista játék zajlott a csoporttagok megosztják élményeiket, megérintettségüket, amelyeket akár a csoportjáték, akár a protagonista játék folyamán átéltek. A megosztások által érjük el, hogy protagonista ne maradjon egyedül feltárulkozásával, illetve a csoportjáték során megélt élmények elmondása segíti a megértést és az intellektuális feldolgozási folyamatot.